Néhány Kárpát-medencére vonatkozó ókori földrajzi adat új értelmezése
Tokai Gábor
(Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
A Duna középső és felső szakaszára vonatkozó korai ismeretek
Hérodotosz történeti művében leírja a Duna (Isztrosz) vízrendszerét. Bár az alsó szakasz leírásában is vannak problematikus pontok, mi itt most csak a középső és felső szakasszal kapcsolatos adataival szeretnénk foglalkozni, amelyről Hérodotosz két helyen ír:
II. 33.: „Az Isztrosz ugyanis a kelták földjén, Püréné városa közelében ered, s átszeli egész Európát. A kelták pedig Héraklész Oszlopain túl élnek, az Európa legnyugatibb részét lakó künésziosz nép szomszédságában. Az Isztrosz az Euxeinosz-tenger vizébe ömlik Isztriánál, amelyet milétoszi telepesek laknak.”[1]
IV. 49. „Ugyancsak az Isztroszba hordja vizét az ombrikoszok földjéről észak felé tartó Karpisz, valamint az Alpisz folyó. Az Isztrosz a kelták földjén ered, akik a künésziosz nép után Európa legnyugatibb részén laknak, majd végigfolyik egész Európán, míg azután eléri Szküthia határvidékét.”
Az ombrikoszok egy más helyen való említésük alapján (I.94.) egyértelműen a Közép-Itáliában lakó umberekkel azonosíthatók. Az Alpisz és Karpisz folyókat hagyományosan a Drávával és a Szávával szokás azonosítani, mivel a szöveghely az Istros vízrendszerének keletről induló ismertetésében a Marisz (Maros, a Tisza alsó szakaszával együtt) és a Brongosz (Morava) említése után következik, márpedig a Dunának egészen a Dunakanyarig nincs más jelentősebb mellékfolyója. Az azonosítás tehát biztosnak tűnik, annak ellenére, hogy egyik folyónév sem mutat semmilyen kapcsolatot a Dráva és a Száva forrásokból ismert neveivel, márpedig a területen Hérodotosz kora után - eltekintve e folyók felső szakaszainak vidékére betelepülő keltáktól - jelentős népességváltozással nem lehet számolni.
A forrásvidékre vonatkozó adatok (Püréné városa, kelták, künészioszok) egy i.e.520 körülre tehető forrásból származnak, melyben - mivel a Földközi-tenger nyugati medencéjét tárgyalja - az Isztrosz eredetéről nem esik szó[2].
A térségre vonatkozó Hérodotosz előtti forrás Szkülax Periplusza (i.e.5.sz eleje) is, aki szerint az enetosok után van az isztroszok népe és az Isztrosz folyó, mely a Pontoszba ömlik[3]. Hasonló forrásból származhat Pszeudo-Szkümnosz (i.e. 110 k.) kései adata, mely szerint a kelták földjének szélén van egy Északi Oszlop, mely a kelták, venétek, isztroszok és az Adriai-tenger közt található, s innen ered az Isztrosz[4]. A két forrás arra látszik utalni, hogy - minden bizonnyal az Isztrosz és az isztroszok népének (az Isztriai-félsziget lakói) névazonossága miatt - szerzőik a Szávát vélhették a Duna felső folyásának, amit látszólag még a nagyjából egyenes folyásirány is alátámaszthatott[5].
Ha ezek alapján közelítünk Hérodotosz szöveghelyeihez, a Karpisz azonosítása kézenfekvőnek tűnik: hogy a Karpisz a Colapis folyóval (a Száva jobbparti mellékfolyója, ma Kulpa) is azonosítható, arra Patsch már 1901-ben gondolt[6]. Strabon szerint a Kolapis az Albios hegyről ered (VII.2.5), ami valószínűvé teszi, hogy a más forrásban nem említett Alpisz folyót is ezen a vidéken kell keresnünk. A két folyó azonban Hérodotosz szerint az ombrikoszoktól ered, ami ebben az összefüggésben a Dráva vízrendszerénél élő ambilikos (Ptolemaios II.13.2) nép nevével cseng össze[7]. Ez a nép azonban az azonosított forrásvidéktől jelentős távolságra, a Dráva felső folyásának az ókorban Licusnak nevezett (ma Gail ill. Zila) mellékfolyója vidékén élt. Mivel azonban a nép neve egyszerűen csak annyit jelent, hogy ‘a Licus körül (élők)’[8], így a Karpisz forrásvidékeként azonosított hegyvonulat (Velebit) mellett lévő lefolyástalan Lika folyó környékén élő népre is vonatkoztatható[9]. Ha az Isztrosz forrását az Isztriai-félsziget tágabb környékén keressük, kézenfekvő Piranon városára (Piran) gondolnunk, amelynek a neve összecseng a Pireneusok nevével, s magyarázza a Nyugat-Európai adatok bevonását a leírásba. Jóllehet Piranon városának első említése a koraközépkorból származik, és a helyi hagyomány is összeköti a város alapítását Velencéével, nem lehet kizárni jóval korábbi meglétét sem[10].
Peuké szigete
Az ókori földrajztudomány Peuké szigetét egyöntetűen és mindenféle kétely nélkül a Duna torkolatágai közti szigetként írja le. Sztrabón alábbi szöveghelye azonban az azonosítás helyességében kételyeket ébreszt:
VII.3.8. "Midőn Alexandros, Philippos fia, a Haimoson túl lakó thrákok elleni hadjárata folyamán betört a triballosok területére és látta, hogy az az Istrosig s annak Peuké nevű szigetéig terjed, a túlsó terület pedig a geták birtokában van, mint mondják, egészen idáig előnyomult, s minthogy hajók szűkében lévén a szigetre nem tudott átmenni (a triballosok odamenekült királya, Syrmos ti. ellenszegült minden ilyen kísérletnek), átkelt a getákhoz, elfoglalta azok egyik városát, s azután a törzsektől és Syrmostól ajándékokat kapva gyorsan hazatért. Ptolemaios, Lagos fia, mondja, hogy ezen hadjárat közben Adria menti kelták jöttek Alexandroshoz jó viszony és vendégbarátság létrehozása végett;"
Arrianosz szerint a hadjárat útvonala:
1.2, 1.4. Alexandrosz a Nesztosz mentén a Haimoszhoz, innen a triballoszok felé vonul, az Isztrosztól három napi járásra levő Lüginosz folyóig
1.4. az Ión-tengernél lakó kelták jönnek követségbe
1.6. innen Alexandrosz az Axioszba ömlő Erigon folyó (ma Crna Reka Macedoniában) melletti illírekhez, a taulantioszokhoz megy
A triballoszok területére vonatkozó adatok ókori szerzőknél:
Hérodotosz IV.49.
"Az Illüriából észak felé folyó Angrosz, kiérvén a triballoszok síkságára, beleömlik a Brongosz folyóba, a Brongosz az Isztroszba,"
Thuküdidész II.96.
"A szintén független triballoi nép felé a tréresz és a tilataioi törzsek jelezték a határt (Szitalkész birodalmát illetően), ezek a Szkombrosz-hegységtől északra laknak, területük nyugat felé az Oszkiosz folyóig nyúlik. (a Szkombrosz-hegységből ered a Sztrümón)"
Sztrabón
VII.5.11. "(a triballosok) az agrianosoktól az Istrosig 15 napi járóföldnyi területet laktak"
VII.frg.36-37. "A Strymón folyó a Rhodopé környékén lakó agrianosoknál ered."
VII:5.12. "A skordiskosok területe után az Istros mellett a triballosoké és a mysosoké következik"
Ptolemaiosz (Moesia Inferior)
II.10.1 nyugati határa a Kiambros folyó (Ratiaria és Rhégianon közt)
II.10.9. nyugaton triballoi lakják
II.10.10. Oiszkosz Triballón város (az Oiszkosz torkolatánál)
A triballosok területe a római korban a Duna és a Balkán hegység közt a mai Cibrica és Isker folyók közti terület, ezt megelőzően délen Szófia, nyugaton a Nyugati-Morava torkolatáig tartó terület. A Duna torkolatvidékén egyetlen szerző sem említi őket. Hérodotos ugyanakkor a Morava völgyét a triballoszok síkságának nevezi, míg a királyuk neve a mai Mitrovica ókori nevére, Syrmiumra rímel. Az Adriai/Ión tengernél lakó kelták követsége, valamint a Macedónia felé való továbbvonulás szintén nem a Duna torkolatvidékét valószínűsíti a hadjárat helyszíneként.
Ókori források szerint Peuké szigetét egyik oldalról Narex, Narekosz, Narekon, Narakon, Naraku-, Narakion néven említett torkolatág határolja. Feltételezve, hogy Peuké szigete eredetileg valahol a Morava-torkolat és Mitrovica által pontosítható Duna-szakaszon volt, összefüggésbe lehet hozni a Sztrabónnál említett rejtélyes kilétű Noaros folyóval, melyről a következőket írja:
VII.5.12. "Ezek (a skordiskosok) az Istros mentén laktak kétfelé oszolva: az egyik részüket nagy skordiskosoknak, a másikat kis skordiskosoknak nevezték. A nagy skordiskosok az Istrosba ömlő két folyó között laktak, a Segestika mellett elfutó Noaros és a Margos (némelyek szerint Bargos) között, a kis skordiskosok pedig ez utóbbin túl a triballosok és a mysosok szomszédjaiként. Még néhány sziget is a skordiskosoké volt."
VII.5.2. "Nauportos közelében van a Korkoras folyó, mely a szállítmányokat felveszi és a Sabosba ömlik, ez a Drabosba, ez utóbbi meg Segestika mellett a Noarosba. A Noaros ezután az Albios hegyről eredő és az iapodokon keresztül folyó Kolapis vizét is felveszi s így megnagyobbodva ömlik a skordiskosoknál a Danuiosba."
Egy másik helyen ugyanezt a vízrendszert így írja le:
IV.6.10. "Ezután jön a síkságon Segestika városa, mellette folyik el az Isterbe ömlő Saos. (...) Nauportos mellett folyik el ugyanis az Illyriából jövő hajózható (Korkoras) folyó, amely a Saosba ömlik, úgyhogy könnyű a szállítás Segestikába, meg a pannonokhoz és tauriskosokhoz. Ennél a városnál ömlik a Saosba a Kolapis is, mindkettő az Alpokból ered, s hajózható."
Ha az első forráshelyből kiiktatjuk az "ez a Drabosba" részt, ami mindenféleképpen nyilvánvaló képtelenség, azt találjuk, hogy Segestikánál (ma Sisak) két folyó találkozik: a Sabos és a Kolapis, és mindkettő a Noarosba ömlik, azaz a Száva további szakaszába, amely a második forráshelyben maga is (ahogyan ma is) Saosként jelenik meg. Hasonló jelenségre van példa a Dráva esetében is Ptolemaiosznál:
II.15(16).2. (Pannonia Inferior)
nyugatról a két Pannonián átfolyó folyó, Karrhodunon városától északra Szauarianak nevezik, délre Darosznak (a barbárok Dara-nak)
Karrhodunon városa (másként Iovia) pedig a Mura és a Dráva összefolyásánál helyezhető el, azaz itt a 'Mura' és a Szauaria találkozik és Daroszként folyik tovább. Nyilván arról van szó mindkét esetben, hogy a felső szakasznál élők máshogy nevezték a folyókat, mint a lentebb lakók. A Dráva és a Száva elnevezései páronként össze is csengenek: Darosz és Noarosz ill. Sza(b)osz és Szauaria.
Ha tehát elfogadjuk, hogy a Száva Sisak és a torkolat közti szakaszát Noaroszként (is) ismerték, továbbá hogy Peuké szigete - melyet egyik oldalról egy Narakosz nevű víz határol - valahol Mitrovica és a Morava környékén lehetett, kézenfekvő feltételezni, hogy Peukénak a Duna és a Száva legalsó szakasza által határolt területet nevezték (itt volt Syrmium is), melyet egyik oldalról a Noaros vize, vagyis a N(o)ar-ak(osz) (indoeurópai ak = 'víz') határolt. Nem könnyű egyértelmű magyarázatot adni arra, hogyan tolódhatott át az ókori szerzőknél a sziget a Duna-deltába, de talán a Kárpát-medencére vonatkozó római kor előtti ismeretek hiányával magyarázható.
[1] Megismétli Aristotelész (Meteorol. I 13,19), bizonyára Hérodotosz nyomán, aki azonban a város helyett már a Pireneusokat említi, az Istroszon kívül innen eredezteti a Tartésszosz folyót is. ld:
Paulys Real-Encyclopadie der classischen Altertumswissenschaft (PRE), Stuttgart
Brandis Danuvius címszava, 4.Bd., 1901, col.2103-2133. (2110.)
Az enciklopédia a források értelmezésében bizonyára sok helyütt idejétmúlt. Az adott témára vonatkozó források összegyûjtése azonban a mai napig használható.
[2] Avien. ora marit.559, 565 (Robert Grosse Pyrene szócikke, PRE 47.Bd., 1963, col.13-14., ld még a Cynetes címszót is)
[3] Skylax c.21 (PRE, Danuvius, 2120)
[4] Pseudo-Skymnos v. 187 ff. (PRE, Danuvius, 2112.)
[5] Egy ilyen forrás ismeretében érthetõ a Duna bifurkációjának elmélete (mely szerint a Duna két ágra bomlik, s a másik ága az Adriai-tengerbe torkollik) is, azaz a Duna folyásának valódi megismerésével magyarázatot kellett találni az Isztroszként kezelt Száva létére - “íróasztal” mellõl. Az elképzelés közismertté vált az Argonauták történetének népszerû feldolgozásai által (Apolloniosz Rhodiosz és Orpheusz), melyben az Argó utasai a kolkhisziak elõl menekülve a Fekete-tengerbõl behajózva a Duna-torkolatba, a folyón akadálytalanul végighajózva kijutottak az Adriai-tengerre. Az elképzelést Sztrabon I.57, VII.317. és Diodorosz IV.56. (PRE, Danuvius, 2121.) cáfolta meg, kialakulásának okát pedig az Isztrosz és egy hasonló nevû, kisebb, az Adriai-tengerbe ömlõ folyó névazonosságában vélték megtalálni (Tudomásom szerint ilyen folyó nem létezett, azonban fontosabb az, hogy a tévedés okának már az ókorban is egy véletlen névazonosságot tartottak.).
[6] Patsch Colapis címszava, PRE, 4.Bd., 1901, col. 362.
[7] Megfigyelhető, hogy mind a Karpisz, mind az ombrikoszok nevében r hang váltotta fel a forrásban az eredeti l-t.
[8] Pokorny, Julius: Indogermanisches Etymologisches Wörterbuch I.Bd., Bern-München, 1959, 34.o.: ambhi, mbhi címszó. az elõtagot gall-ként határozza meg a közeli ambidrauoi (Ptol. II.13.2) ‘Drauos folyónál lakók’ népnév esetén, a legalapvetõbb szókincshez tartozó szó azonban más nyelvekben is megvan.
[9] A területen a iapodok éltek, akiknek nem lehet köze a fentebbi “gallokhoz”. A névadás módja azonban annyira általános jellegû, hogy nehezen lehetne kizárólag a kelták sajátjának tartani. A szó hangalakja pedig a keltán kívül a latinban (ambo) és a görögben (amphi) is annyira közeli az eredeti indoeurópai alakhoz, hogy a iapod nyelvben sem lehet feltételezni nagy mérvû változást.
Patsch a Lika folyóhoz a kaulikos népnevet kapcsolta, akik azonban Apollonios Rhodiosnál (IV 322) a két Istros-ág szétválásánál (azaz a Száva torkolatnál) élnek, tehát aligha lehet közük az Adriai-tenger partvidékének folyójához. ld: PRE, Danuvius, 2121.
A megadott íráshoz nem fértem hozzá, a kau- szógyök azonban valaminek az alsó, alacsony voltát jelenti (Pokorny, 535.), feltehetõleg tehát földrajzi névvel társulva népnévben is megjelenhet.
[10] Ravennas anonymus cosmogr. IV 30.31 V14 (Lambertz Piranum címszava, PRE, 40.Bd., 1950, col. 1720-1721.)
