A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága által támogatott
Restaurálási dokumentáció
Tatabányai Múzeum – Bányászati és Ipari Skanzen
Liftházban lévő négyfülkés személyszállító kas restaurálására
A műtárgy együttes jelenlegi állapotleírása
A személyszállító kas feladata volt a bányászok szállítása az aknába és vissza. A lift az ellentétesen mozgó pályán két egymás fölött elhelyezett kasból állt. Jelenleg mindkét kas a lift épület földszintjén van kiállítva, mivel a bánya fejtési szintje le van zárva. A restaurálás során a földszinti épületben lévő tárgy együttest kel restaurálni és konzerválni.
A tárgy együttes áll a két liftegység mozgását biztosító állványszerkezetből, valamint e állványszerkezetben futó két dupla kasból. Az állványszerkezet magassága jelenleg 12 méter. Különféle profilú acélból készítették és szegecseléssel, hegesztéssel állították össze. A kasok 167x109x194 cm. nagyságú 8x8 és 10x10 cm-s acél L profilból készült vázkeret alkotja szegecskötéssel, melynek két oldalára a csúszó sínek felöl 1mm vastag vaslemez borítást erősítettek szegecseléssel. A mennyezeti részen alakították ki a drótkötél bekötési helyét. Az alsó részen a keretre erősítették a 6 mm vastag járólemezt és a csille síneket.
A gépek a bányaművelés befejezése után kerültek a múzeum tulajdonába.
Mint műszaki tárgyak bekerüléskor elhasznált állapotúak voltak, a felületükön enyhe korrózió alakult ki. A mozgó alkatrészek csapágyak beálltak, nem mozdíthatók. A fém felületeken a festék felhólyagzott hiányos. A szerkezeti részek hiányosak, deformáltak, töröttek. A fém felületet a korrózió nagymértékben károsította. A lemez felületek átlukadtak, rossz megtartásúak. A kötő elemek sérültek korrodáltak. A műtárgyak állapota elérte azt a romlási szintet, hogy ha szeretnénk megmenteni őket az utókornak nem várhatunk tovább a konzerválással és restaurálással.
A gép alkatrészei piszkosak, rajtuk por és szerves anyag lerakódások vannak. A gépek szerkezeti részeiről a felületi védelmet biztosító festékréteg 90%-ban lekopott. A hosszú ideje tartó nem megfelelő tárolás miatt, a lekopott részeken a korróziós folyamatok már komoly felületi károsodásokat okoztak. A szerkezeti részeken sok deformálódás látható.
Fizikai korrózió: Felületük koszos, kopott, karcos. A festékréteg lemezesen válik el a felülettől. Néhány elem szerkezetileg rossz megtartású. Helyenként korábbi szakszerűtlen javítás látható a tárgyak felületén.
Kémiai korrózió: A felületükön lévő bevonat a levegő nedvességének hatására elvált a felülettől, és a vasszerkezeti elemeken vasoxid (Fe2O3), és vas-szulfát (Fe2SO4) jelent meg. A kovácsoltvas, és acél részek a nedvesség hatására korrodálódtak.
Készítés-technikai megoldások
A szerkezeti elemeket, lemezeket többféle módon építették össze csavarokkal, szegecseléssel vagy hegesztéssel.
Oldható kötések:
A csavarok kötés létesítésére vagy mozgás átszármaztatására szolgálnak. A kötő- és szorítócsavarok általában fejjel készülnek, ezek a fejcsavarok, vagy ha fej nélkül, ezek az ászok csavarok. Olykor használtak különleges csavarokat is amikor a kívánt cél normális csavarokkal nem volt elérhető, pl. alap-, támasztó-, feszítő-, szemcsavarok stb..
Csuklóknál, rudazatoknál különböző kiképzésű csapszegeket alkalmaztak.
Oldhatatlan kötések:
A hegesztett kötések a munkadarabok tartós egyesítésére alkalmasak. Leggyakrabban acélokhoz alkalmazzák
Gépelemek:tengelyek, áttételek, tárcsák, fogaskerekek, csapágyak.
A csúszó és forgó felületek közti súrlódás csökkentésére használják. A gépeken csúszócsapágyakat és golyós csapágyakat használták. Anyagukat tekintve ólombronz és acél csapágyak. Golyós csapágyakat főleg a meghajtó egység esetében használták.
A konzerválás és a restaurálás terve:
- tisztítás
- szilárdítás
- felvált rétegek eltávolítása
- kiegészítés, rés és lyukkitöltés, kiváltás
- felületvédelem
- dokumentálás
- további, vagy újra károsodás megelőzése
- szükséges kötőelemek cseréje
A restaurálást a műtárgy együttes nagysága miatt több ütemben célszerű elvégezni. Szerkezetileg a tárgy osztható, így mód nyílik, hogy az öt szerkezeti egység restaurálása ne egy időben történjék. Első ütemben legfontosabb lenne a jobb oldali alsó kas restaurálása történt meg. Ez az egység van a legrosszabb állapotban. A tetőn befolyó esővíz igen komoly korróziós károkat okozott.
Miután a lift teljes szétszerelésére nincs lehetőség, így teljes restaurálásról nem beszélhetünk. A lehetőség szerinti megbontás után végeztük el a felületek száraz és szerves oldószeres tisztítását. A felvált festékrétegeket mechanikus tisztítással kellett eltávolítani A fém felületeken az oxidrétegeket szemcseszórással és drótkorongozással szüntetjük meg, majd ferrópaszittal és Noveroxal kezeljük. A sérüléseket, deformálódásokat kijavítani. A fém felületeket korrózióvédő alapozóval kezelni, majd két réteg eredetivel megegyező színű és jobb időjárásálló festékkel bevonni. Azokat a felületeket melyekhez nem fértünk hozzá, meleg szintetikus olajjal szórjuk meg. A súrlódó felületeket savmentes konzerváló zsírral kezeljük. . A tárgy-együttes restaurálását elemeire, fő szerkezeti egységekre szétszerelve kezdjük meg, el kell távolítani a segédberendezéseket is, hiszen más-más megoldásokat kell alkalmazni a különböző technikával, és anyagból készített elemeken, és ez a hozzáférhetőségszempontjából is célszerű. A leszerelhető alkatrészeket egy külső műhelyben, a méretük miatt elszállíthatatlan részeket a helyszínen kell restaurálni.
Restaurálás:
a tárgy olyan kiegészítése, amely az eredetit lehetőleg megközelíti, de eközben a tárgy a maga eredetiségében nem károsodhat. A művek történeti és esztétikai megőrzésére törekvő olyan műveletek, melyeknek célja, hogy kulturális értékeink a lehető legkisebb beavatkozást elszenvedve, a hitelességüket megőrizve a lehető leghosszabb ideig fennmaradjanak, megőrződjenek.
A beavatkozást a minimumra kell csökkenteni és a legmesszebbmenően tiszteletben, kell tartani a tárgy történeti, esztétikai egységét, hitelességét. A rekonstrukció során (szerkesztés, analógiák nyomán) alapkövetelmény, hogy a kiegészítés mind anyagában, mind kivitelében biztosan megkülönböztethető legyen. A kiegészítés azonban ne üssön el nagyon az alaptól, s ne zavar az összhatást. Ha technikailag lehetséges, a beavatkozás ne legyen visszafordíthatatlan. Ne zárja ki a későbbi, esetleges újabb restaurálási, konzerválási munkát, és ne gátolja meg a tárgyban rejlő információ későbbi feltárását. Minden restaurátori munka alapja a hiteles dokumentáció.
Ezt szolgálja a restaurálási napló, amelyben a restaurálásra vonatkozó összes dokumentum együtt van. Tartalmazza az alkalmazott vizsgálati módszereket és azok eredményeit, a röntgenfelvételeket, a különböző fázisokban készült fotókat, a tárgy állapotának leírását, esetleg rajzait, az alkalmazott konzerválási módszerét, a felhasznált vegyszereket, a restaurálási eljárásokat, a restaurálás menetét, a tárgy jelen állapotát. A dokumentáció fontos része a tárgy védelme és a restaurálásának eredményei védelmében a tárolási javaslat.
A tudományos vizsgálat célja a tárgy értelmezése, információinak megismerése, a megőrzendő információk meghatározása, a tárgy konzerválási szükségleteinek felmérése. A vizsgálatok fő célja a szerkezet statikai állapotának az ellenőrzése, és megállapítani mely szerkezeti elemeket, kötőelemeket kell okvetlenül cserélni.
Miután a gépek nem lesznek működőképes állapotba hozva, a csapágyak csapágyhézagainak nagyobb mértékű kopása esetén sem indokolt a cseréjük.
Igen jelentős technikatörténeti értéket képviselnek ezek a műtárgyak, történeti és műemlék jellegükből adódóan. Felbecsülhetetlen anyagi és eszmei értékkel bírnak. Szakszerű restaurálásukkal eszmei és esztétikai értékét őrizné meg a műtárgy együttes az utókor számára.
A restaurálás során nagy szükség van azokra a gépmesterekre, akik annak idején ezekkel az eszközökkel foglalkoztak, mivel a dokumentációk hiánya miatt gépismerettel már csak ők rendelkeznek. A restaurálás minél előbbi elvégzésére nagy szükség van, mert ezek az emberek egyre nehezebben találhatók meg.
A restaurálás speciális felelősséggel járó tevékenység, ennek során a restaurátor pótolhatatlan eredeti műveket kezel, melyeknek jelentős művészim, történelmi, tudományos, kulturális, társadalmi, vagy kereskedelmi értékük van. Ezen tárgyak értéke előállításuk módjában, történelmi dokumentum jellegükben, valamint eredetiségükben rejlik. Sokszor függetlenül attól, hogy művészi szempontból rendkívüliek-e, vagy pedig egyszerű, a mindennapi élet tárgyai. A restaurálás során, a tárgyon található információkat őrizzük meg az utókor számára, így ebben az értelemben a restaurálás egyenlő az információmegőrző tevékenységgel. Más értelemben a restaurálás egyenlő az optimalizálással, vagyis a kulturális emlékeken található információk közül a lehető legtöbb megőrzésével. A restauráláshoz szorosan kapcsolódik a kulturális emlékeken található olyan információk kiolvasása, melyek szabad szemmel nem láthatók. Ezeket az információkat természettudományos vizsgálatok segítségével sikerül feltárni. A restaurátor tevékenységének három fő eleme a tisztítás a konzerválás és a restaurálás. Ma már a restaurátor munkakörbe beletartozik a passzív műtárgyvédelem is.
Tisztítás:
Tisztítás: a tárgy felületi kezelése, a rárakódott szennyeződés vagy oxidréteg eltávolítása, amely lehet fizikai (mechanikus) vagy kémiai (vegyi).
A lift elemeit olajos szénpor, és vastag korróziós réteg borítja. Első lépésben ezeket a felületi szennyeződéseket távolítottuk el, majd nagynyomású vizes tisztítás következett. A felületen maradó olajos szennyeződéseket szerves oldószerrel tisztítottuk. A felületen megmaradt festékréteg fémfelületekhez való tapadása sok helyen gyenge és hólyagos, ami a festék réteg alatti korrózióból fakad. De nagymértékben hozzájárult, hogy a lift hosszú ideig ki volt téve az időjárás változásoknak felületi védelem nélkül. A több helyről vett festék minta vizsgálatakor míniumos alapozási nyomokat találtunk. A tisztítás utolsó fázisa a részleges szemcseszórás, ezzel nem csak a rosszul tapadó festékréteget távolítottuk el, hanem a már nagy felületen keletkezett korróziós termékeket is. A tisztítás az öntöttvas és acélprofilok esetén mechanikai módszerrel, drótkoronggal, illetve helyenként drótkefével történt.
A bronzból készült csapágyperselyeket lakkbenzinben áztatva tisztítjuk.
Konzerválás: a tárgy megtartására, környezetkárosító hatásaival szembeni védelemre irányul, részben a tárgy felületén és belsejében lévő bomló anyagok semlegesítésével, részben védőbevonat alkalmazásával. A konzerválás kémiai eljárás. Fontos szempont, hogy a tárgy megőrizze eredeti jellegét, patináját.
A fémtiszta felületeket passziváltuk majd a felületi egyenetlenségeket kigletteltük. Az oldalfalat borító vaslemezt újra cseréltük, majd szegecskötéssel rögzítettük. Az összes fémfelületet cinkkromátos alapozóval (trilakk) kezeltük. A teljes kiszáradás után az eredeti színnel megegyező de jobb időjárásálló fedőfestékkel festettük át két rétegben (trilakk fedőzománc).
Az öntöttvas és acél szerkezeteket Rust Block vaspassziváló anyaggal kezeltük.
Tahi 2011. szeptember 10.
Elekfy Péter
Műszaki restaurátor művész
